1970-től
három
évig
a
Magyar
Tudományos
Akadémia
állományában
részt
vett
az
Öntészeti
Tanszék
oktatási
és
kutatási
munkájában,
majd
a
Vasipari
Kutató
Intézetben
folytatta
tudományos
munkásságát,
ahol
a
formázástechnológiai
kutatásokat
irányította.
1975-ben
sikerrel
védte
meg
kandidátusi
értekezletét.
Kutatómunkájának
eredményeiről
számos
tanulmányt
jelentetett
meg
hazai
és
külföldi
szaklapokban,
illetve
számolt
be
róluk
tudományos
fórumokon.
Több
mint
tíz
szakkönyv,
köztük
főiskolai
jegyzet
szerzője
vagy
társszerzője
volt.
Az
MTA
Metallurgiai
Bizottságának
tagjaként
a
szakmai
tudományos
közéletben
évtizedeken
át aktív tevékenységet fejtett ki.
A
Miskolci
Egyetemmel
kiváló
együttműködést
alakított
ki.
Bekapcsolódott
az
öntészet
oktatásába,
az
államvizsgáztatásba,
egyetemi
doktori,
kandidátusi
majd
PhD-dolgozatok
bírálásába.
Tagja
volt
a
kari
tanácsnak
és
a
Kerpely
Antal
doktori
iskola doktori tanácsának. Emellett oktatott a Dunaújvárosi Főiskolán is.
Tudományos,
szakmai,
közéleti
tevékenysége
elismeréseként
1985-ben
címzetes
főiskolai tanárrá, majd egyetemi docenssé nevezték ki.
1997-ben
sikeresen
habilitált,
2002-ben
egyetemi
magántanári
címet
kapott.
2001-től
hat éven keresztül tagja volt a Magyar Akkreditációs Bizottság plénumának.
Az
Országos
Magyar
Bányászati
és
Kohászati
Egyesületbe
egyetemistaként
lépett
be,
s
ettől
fogva
szívvel-lélekkel
dolgozott
érte.
1972-ben
az
Öntödei
Szakosztály
titkárának
választották.
1981-től
főtitkárhelyettes,
1983-tól
1991-ig
ügyvezető
főtitkár
volt.
Ezt
követően
elnökségi,
majd
választmányi
tagként
haláláig
segítette
a
szakmai
közösség munkáját.
Az
1990-es
évek
elején
vállalkozó
lett.
1994-ben
megalapította
a
TP
Technoplus
Kft.-
t,
amely
öntödei
alap-
és
segédanyagok
forgalmazásával
és
mérnöki
szolgáltatásokkal foglalkozó, ma is eredményesen működő vállalkozás.
Ismert
és
népszerű
személyisége
volt
a
magyar
és
a
nemzetközi
öntőtársadalomnak.
Több
cikluson
át
tagja
volt
a
Magyar
Öntészeti
Szövetség
elnökségének,
2005-2008
között
annak
elnöke.
2002-ben
megválasztották
a
hét
közép-európai
ország
öntészeti
egyesületét
összefogó
MEGI
(Közép-európai
Öntészeti
Kezdeményezés),
ugyanebben
az
évben
a
CAEF
(Európai
Öntészeti
Szövetségek
Bizottsága)
szakmai
képzéssel
foglakozó
csoportja
elnökének.
2007-
ben a CAEF elnöke lett.
Több
évtizedes
kiemelkedő
munkáját
az
egyesület
több
egyesületi
érem
kitüntetés
mellett
tiszteleti
tagsággal
ismerte
el,
s
kohászként
elsőnek
kapta
meg
a
Szent
Borbála-érem miniszteri kitüntetést.
A Magyar Öntészeti Szövetségtől Életmű-díjat kapott.
Bakó Károly
1942-2016
A
Miskolci
Nehézipari
Műszaki
Egyetemen
szerezte
meg
a
vas-
és
fémkohómérnöki
oklevelét.
Szakmai
munkáját
fejlesztőmérnökként
a
Csepel
Művek
Vas-
és
Acélöntödéjében
kezdte.
Az
itt
töltött
évek
alapozták
meg
érdeklődését
az
öntvénygyártás
alap-
és
segédanyagainak,
a
vas-
és
acélöntvények
kristályosodásakor
mérhető
jellemzőinek
kutatása
iránt.
Ez
utóbbi
témában
kezdte
meg
aspirantúráját
1968-ban
az
NME
Öntészeti
Tanszéken,
Nándori
Gyula professzor vezetésével.