Bakó Károly 1942-2016 A     Miskolci     Nehézipari     Műszaki     Egyetemen szerezte     meg     a     vas-     és     fémkohómérnöki oklevelét.   Szakmai   munkáját   fejlesztőmérnökként a   Csepel   Művek   Vas-   és Acélöntödéjében   kezdte. Az   itt   töltött   évek   alapozták   meg   érdeklődését   az öntvénygyártás    alap-    és    segédanyagainak,    a vas-       és       acélöntvények       kristályosodásakor mérhető    jellemzőinek    kutatása    iránt.    Ez    utóbbi témában   kezdte   meg   aspirantúráját   1968-ban   az NME     Öntészeti     Tanszéken,     Nándori     Gyula professzor vezetésével.
1970-től   három   évig   a   Magyar   Tudományos   Akadémia   állományában   részt   vett   az Öntészeti    Tanszék    oktatási    és    kutatási    munkájában,    majd    a    Vasipari    Kutató Intézetben     folytatta     tudományos     munkásságát,     ahol     a     formázástechnológiai kutatásokat    irányította.    1975-ben    sikerrel    védte    meg    kandidátusi    értekezletét. Kutatómunkájának    eredményeiről    számos    tanulmányt    jelentetett    meg    hazai    és külföldi   szaklapokban,   illetve   számolt   be   róluk   tudományos   fórumokon.   Több   mint tíz   szakkönyv,   köztük   főiskolai   jegyzet   szerzője   vagy   társszerzője   volt.   Az   MTA Metallurgiai      Bizottságának      tagjaként      a      szakmai      tudományos      közéletben évtizedeken át aktív tevékenységet fejtett ki. A    Miskolci    Egyetemmel    kiváló    együttműködést    alakított    ki.    Bekapcsolódott    az öntészet   oktatásába,   az   államvizsgáztatásba,   egyetemi   doktori,   kandidátusi   majd PhD-dolgozatok   bírálásába.   Tagja   volt   a   kari   tanácsnak   és   a   Kerpely   Antal   doktori iskola doktori tanácsának. Emellett oktatott a Dunaújvárosi Főiskolán is. Tudományos,   szakmai,   közéleti   tevékenysége   elismeréseként   1985-ben   címzetes főiskolai tanárrá, majd egyetemi docenssé nevezték ki. 1997-ben   sikeresen   habilitált,   2002-ben   egyetemi   magántanári   címet   kapott.   2001- től hat éven keresztül tagja volt a Magyar Akkreditációs Bizottság plénumának. Az   Országos   Magyar   Bányászati   és   Kohászati   Egyesületbe   egyetemistaként   lépett be,   s   ettől   fogva   szívvel-lélekkel   dolgozott   érte.   1972-ben   az   Öntödei   Szakosztály titkárának    választották.    1981-től    főtitkárhelyettes,    1983-tól    1991-ig    ügyvezető főtitkár   volt.   Ezt   követően   elnökségi,   majd   választmányi   tagként   haláláig   segítette   a szakmai közösség munkáját. Az   1990-es   évek   elején   vállalkozó   lett.   1994-ben   megalapította   a   TP   Technoplus Kft.-t,     amely     öntödei     alap-     és     segédanyagok     forgalmazásával     és     mérnöki szolgáltatásokkal foglalkozó, ma is eredményesen működő vállalkozás. Ismert      és      népszerű      személyisége      volt      a      magyar      és      a      nemzetközi öntőtársadalomnak.   Több    cikluson    át    tagja    volt    a    Magyar    Öntészeti    Szövetség elnökségének,   2005-2008   között   annak   elnöke.   2002-ben   megválasztották   a   hét közép-európai    ország    öntészeti    egyesületét    összefogó    MEGI    (Közép-európai Öntészeti   Kezdeményezés),   ugyanebben   az   évben   a   CAEF   (Európai   Öntészeti Szövetségek   Bizottsága)   szakmai   képzéssel   foglakozó   csoportja   elnökének.   2007- ben a CAEF elnöke lett. Több   évtizedes   kiemelkedő   munkáját   az   egyesület   több   egyesületi   érem   kitüntetés mellett   tiszteleti   tagsággal   ismerte   el,   s   kohászként   elsőnek   kapta   meg   a   Szent Borbála-érem miniszteri kitüntetést. A Magyar Öntészeti Szövetségtől Életmű-díjat kapott.
1970-től   három   évig   a   Magyar   Tudományos   Akadémia   állományában   részt   vett   az Öntészeti    Tanszék    oktatási    és    kutatási    munkájában,    majd    a    Vasipari    Kutató Intézetben     folytatta     tudományos     munkásságát,     ahol     a     formázástechnológiai kutatásokat    irányította.    1975-ben    sikerrel    védte    meg    kandidátusi    értekezletét. Kutatómunkájának    eredményeiről    számos    tanulmányt    jelentetett    meg    hazai    és külföldi   szaklapokban,   illetve   számolt   be   róluk   tudományos   fórumokon.   Több   mint   tíz szakkönyv,    köztük    főiskolai    jegyzet    szerzője    vagy    társszerzője    volt.    Az    MTA Metallurgiai   Bizottságának   tagjaként   a   szakmai   tudományos   közéletben   évtizedeken át aktív tevékenységet fejtett ki. A    Miskolci    Egyetemmel    kiváló    együttműködést    alakított    ki.    Bekapcsolódott    az öntészet   oktatásába,   az   államvizsgáztatásba,   egyetemi   doktori,   kandidátusi   majd PhD-dolgozatok   bírálásába.   Tagja   volt   a   kari   tanácsnak   és   a   Kerpely   Antal   doktori iskola doktori tanácsának. Emellett oktatott a Dunaújvárosi Főiskolán is. Tudományos,   szakmai,   közéleti   tevékenysége   elismeréseként   1985-ben   címzetes főiskolai tanárrá, majd egyetemi docenssé nevezték ki. 1997-ben   sikeresen   habilitált,   2002-ben   egyetemi   magántanári   címet   kapott.   2001-től hat éven keresztül tagja volt a Magyar Akkreditációs Bizottság plénumának. Az   Országos   Magyar   Bányászati   és   Kohászati   Egyesületbe   egyetemistaként   lépett be,   s   ettől   fogva   szívvel-lélekkel   dolgozott   érte.   1972-ben   az   Öntödei   Szakosztály titkárának   választották.   1981-től   főtitkárhelyettes,   1983-tól   1991-ig   ügyvezető   főtitkár volt.   Ezt   követően   elnökségi,   majd   választmányi   tagként   haláláig   segítette   a   szakmai közösség munkáját. Az   1990-es   évek   elején   vállalkozó   lett.   1994-ben   megalapította   a TP Technoplus   Kft.- t,      amely      öntödei      alap-      és      segédanyagok      forgalmazásával      és      mérnöki szolgáltatásokkal foglalkozó, ma is eredményesen működő vállalkozás. Ismert      és      népszerű      személyisége      volt      a      magyar      és      a      nemzetközi öntőtársadalomnak.    Több    cikluson    át    tagja    volt    a    Magyar    Öntészeti    Szövetség elnökségének,   2005-2008   között   annak   elnöke.   2002-ben   megválasztották   a   hét közép-európai     ország     öntészeti     egyesületét     összefogó     MEGI     (Közép-európai Öntészeti    Kezdeményezés),    ugyanebben    az    évben    a    CAEF    (Európai    Öntészeti Szövetségek   Bizottsága)   szakmai   képzéssel   foglakozó   csoportja   elnökének.   2007- ben a CAEF elnöke lett. Több   évtizedes   kiemelkedő   munkáját   az   egyesület   több   egyesületi   érem   kitüntetés mellett   tiszteleti   tagsággal   ismerte   el,   s   kohászként   elsőnek   kapta   meg   a   Szent Borbála-érem miniszteri kitüntetést. A Magyar Öntészeti Szövetségtől Életmű-díjat kapott.
Bakó Károly 1942-2016 A   Miskolci   Nehézipari   Műszaki   Egyetemen   szerezte meg   a   vas-   és   fémkohómérnöki   oklevelét.   Szakmai munkáját   fejlesztőmérnökként   a   Csepel   Művek   Vas- és     Acélöntödéjében     kezdte.     Az     itt     töltött     évek alapozták   meg   érdeklődését   az   öntvénygyártás   alap- és     segédanyagainak,     a     vas-     és     acélöntvények kristályosodásakor     mérhető     jellemzőinek     kutatása iránt.   Ez   utóbbi   témában   kezdte   meg   aspirantúráját 1968-ban    az    NME    Öntészeti    Tanszéken,    Nándori Gyula professzor vezetésével.