Dr. Nándori Gyula
1927 – 2005
Az
Öntészeti
Tanszék
alapítója
és
hosszú
időn
át
volt
vezetője
közel
fél
évszázadon
keresztül
tevékenykedett
a
Miskolci
Egyetem
az
öntészeti
felsőoktatás
és
kutatás szolgálatában.
Sopronban
szerzett
kohómérnöki
oklevelet.
Vasöntödei
szakmai
irányító
munkát
követő
aspiráns-
és
kutatóévek
után
1959-ben
kezdte
el
óraadóként
az
öntészet
oktatását
Miskolcon.
Két
év
Kairói
vendégprofesszorságot
követően
1963-tól
főállású egyetemi oktatóként az öntő
ágazat
tananyagának
elkészítésével,
előadások
tartásával
és
jegyzetek
megírásával
létrehozta
a
hazai
öntészeti
felsőoktatást.
Irányítása
alatt
1968
és
1990
között
377
fő
öntőágazatos
kohómérnök
végzett,
illetve
a
több
mint
húsz
és
alatt
16
doktori
és
6
kandidátusi
disszertáció
sikeres
megvédéséhez
adott
témát
és
tudományos vezetői támogatást.
Megalakulása
óta
részt
vett
az
MTA
Metallurgiai
Bizottságának
munkájában.
1971
és1974
között
a
Kohómérnöki
Kar
dékáni
tisztségét
látta
el.
Az
Országos
Magyar
Bányászati
és
Kohászati
Egyesületnek
1949-től
tagja
volt,
több
egyesületi
tisztséget
töltött
be,
szakosztályi
titkár
és
alelnök
volt.
Az
OMBKE
tiszteleti
tagjának
választotta.
Szakmai
tevékenységét
1959-től
az
öntészet
oktatása,
kutatása
és
fejlesztése
területén
végezte.
Az
öntvények
megszilárdulása
közben
lejátszódó
folyamatok
nemzetközi
szinten
elismert
kutatója
volt.
Az
egyetem,
az
egyesület,
tanítványai,
a
külföldi
társegyetemek
és
szervezetek
számos
kitüntetésben
és
elismerésben
részesítették.
Oktatói
és
tudományos
működése
alatt
közel
160
hazai
és
külföldi
közleményt
jelentetett
meg,
nyolc
alkalommal
tartott
öntő-világkongresszuson
előadást.
Sok
jegyzet
szerzője
és
szakkönyvek
társszerzője
volt.
Kutatásai
eredményeinek
nemzetközi
kihatása
révén
kapcsolatokat
épített
ki
számos
európai
és
Europán
kívüli
egyetemmel
és
kutatóintézettel,
különösen
szoros
együttműködést
hozott
létre
és
tartott
fenn
haláláig
Leoben,
Freiberg,
Aalen,
Clausthal,
Krakkó,
Kassa,
Osztrava, Brno és Szófia öntészeti tanszékeivel, professzoraival.
A
Miskolci
Egyetem
emeritus
professzorát,
aki
az
egyetemen
46
éven
keresztül
nemzedékeket
nevelt
és
oktatott,
szeretett
hozzátartozói,
az
egyetem
vezetői,
volt
munkatársai
és
hallgatói
2005.
január
28-án
kísérték
el
utolsó
útjára
a
soproni
evangélikus
temetőben,
melyet
a
selmeci
hagyományok
szerint
Gyásszakestély
követett. A jövendő kohómérnökei számára gazdag örökséget
hagyott hátra.