ágazat      tananyagának      elkészítésével,      előadások      tartásával      és      jegyzetek megírásával   létrehozta   a   hazai   öntészeti   felsőoktatást.   Irányítása   alatt   1968   és 1990   között   377   fő   öntőágazatos   kohómérnök   végzett,   illetve   a   több   mint   húsz   és alatt   16   doktori   és   6   kandidátusi   disszertáció   sikeres   megvédéséhez   adott   témát   és tudományos vezetői támogatást. Megalakulása   óta   részt   vett   az   MTA   Metallurgiai   Bizottságának   munkájában.   1971 és1974   között   a   Kohómérnöki   Kar   dékáni   tisztségét   látta   el.   Az   Országos   Magyar Bányászati   és   Kohászati   Egyesületnek   1949-től   tagja   volt,   több   egyesületi   tisztséget töltött    be,    szakosztályi    titkár    és    alelnök    volt.    Az    OMBKE    tiszteleti    tagjának választotta. Szakmai    tevékenységét    1959-től    az    öntészet    oktatása,    kutatása    és    fejlesztése területén    végezte.   Az    öntvények    megszilárdulása    közben    lejátszódó    folyamatok nemzetközi   szinten   elismert   kutatója   volt.   Az   egyetem,   az   egyesület,   tanítványai,   a külföldi    társegyetemek    és    szervezetek    számos    kitüntetésben    és    elismerésben részesítették. Oktatói   és   tudományos   működése   alatt   közel   160   hazai   és   külföldi   közleményt jelentetett   meg,   nyolc   alkalommal   tartott   öntő-világkongresszuson   előadást.   Sok jegyzet    szerzője    és    szakkönyvek    társszerzője    volt.    Kutatásai    eredményeinek nemzetközi   kihatása   révén   kapcsolatokat   épített   ki   számos   európai   és   Europán kívüli    egyetemmel    és    kutatóintézettel,    különösen    szoros    együttműködést    hozott létre   és   tartott   fenn   haláláig   Leoben,   Freiberg,   Aalen,   Clausthal,   Krakkó,   Kassa, Osztrava, Brno és Szófia öntészeti tanszékeivel, professzoraival. A   Miskolci   Egyetem   emeritus   professzorát,   aki   az   egyetemen   46   éven   keresztül nemzedékeket   nevelt   és   oktatott,   szeretett   hozzátartozói,   az   egyetem   vezetői,   volt munkatársai   és   hallgatói   2005.   január   28-án   kísérték   el   utolsó   útjára   a   soproni evangélikus   temetőben,   melyet   a   selmeci   hagyományok   szerint   Gyásszakestély követett. A jövendő kohómérnökei számára gazdag örökséget hagyott hátra.
Dr. Nándori Gyula 1927 – 2005 Az   Öntészeti   Tanszék   alapítója   és   hosszú   időn át   volt   vezetője   közel   fél   évszázadon   keresztül tevékenykedett      a      Miskolci      Egyetem      az öntészeti          felsőoktatás          és          kutatás szolgálatában. Sopronban     szerzett     kohómérnöki     oklevelet. Vasöntödei    szakmai    irányító    munkát    követő aspiráns-   és   kutatóévek   után   1959-ben   kezdte el   óraadóként   az   öntészet   oktatását   Miskolcon. Két   év   Kairói   vendégprofesszorságot   követően 1963-tól főállású egyetemi oktatóként az öntő
Dr. Nándori Gyula 1927 – 2005 Az   Öntészeti   Tanszék   alapítója   és   hosszú időn   át   volt   vezetője   közel   fél   évszázadon keresztül       tevékenykedett       a       Miskolci Egyetem     az     öntészeti     felsőoktatás     és kutatás szolgálatában. Sopronban   szerzett   kohómérnöki   oklevelet. Vasöntödei   szakmai   irányító   munkát   követő aspiráns-    és    kutatóévek    után    1959-ben kezdte   el   óraadóként   az   öntészet   oktatását Miskolcon.             Két             év             Kairói vendégprofesszorságot    követően    1963-tól főállású egyetemi oktatóként az öntő
ágazat      tananyagának      elkészítésével,      előadások      tartásával      és      jegyzetek megírásával   létrehozta   a   hazai   öntészeti   felsőoktatást.   Irányítása   alatt   1968   és 1990   között   377   fő   öntőágazatos   kohómérnök   végzett,   illetve   a   több   mint   húsz   és alatt   16   doktori   és   6   kandidátusi   disszertáció   sikeres   megvédéséhez   adott   témát   és tudományos vezetői támogatást. Megalakulása   óta   részt   vett   az   MTA   Metallurgiai   Bizottságának   munkájában.   1971 és1974   között   a   Kohómérnöki   Kar   dékáni   tisztségét   látta   el.   Az   Országos   Magyar Bányászati    és    Kohászati    Egyesületnek    1949-től    tagja    volt,    több    egyesületi tisztséget   töltött   be,   szakosztályi   titkár   és   alelnök   volt. Az   OMBKE   tiszteleti   tagjának választotta. Szakmai    tevékenységét    1959-től    az    öntészet    oktatása,    kutatása    és    fejlesztése területén   végezte.   Az   öntvények   megszilárdulása   közben   lejátszódó   folyamatok nemzetközi   szinten   elismert   kutatója   volt.   Az   egyetem,   az   egyesület,   tanítványai,   a külföldi    társegyetemek    és    szervezetek    számos    kitüntetésben    és    elismerésben részesítették. Oktatói   és   tudományos   működése   alatt   közel   160   hazai   és   külföldi   közleményt jelentetett   meg,   nyolc   alkalommal   tartott   öntő-világkongresszuson   előadást.   Sok jegyzet    szerzője    és    szakkönyvek    társszerzője    volt.    Kutatásai    eredményeinek nemzetközi   kihatása   révén   kapcsolatokat   épített   ki   számos   európai   és   Europán kívüli   egyetemmel   és   kutatóintézettel,   különösen   szoros   együttműködést   hozott létre   és   tartott   fenn   haláláig   Leoben,   Freiberg,   Aalen,   Clausthal,   Krakkó,   Kassa, Osztrava, Brno és Szófia öntészeti tanszékeivel, professzoraival. A   Miskolci   Egyetem   emeritus   professzorát,   aki   az   egyetemen   46   éven   keresztül nemzedékeket   nevelt   és   oktatott,   szeretett   hozzátartozói,   az   egyetem   vezetői,   volt munkatársai   és   hallgatói   2005.   január   28-án   kísérték   el   utolsó   útjára   a   soproni evangélikus   temetőben,   melyet   a   selmeci   hagyományok   szerint   Gyásszakestély követett. A jövendő kohómérnökei számára gazdag örökséget hagyott hátra.